A hatféle kapcsolat típusról

● A hatféle kapcsolat típusról

Végső soron, a jelenlegi ismérvek alapján, a párkapcsolatok céljuk szerint, eltérő szempontok alapján 3 ellentétpár segítségével jellemezhetőek. Ezek: 1. Tanítás-tanulás jelleg vagy elfogadáson alapuló kapcsolatok. 2. Egyéni érdekeken vagy önzetlenségen alapuló kapcsolatok 3. Hiten vagy valóságon alapuló kapcsolatok.

Az első ellentétpár arra a szempontra utal, hogy egy kapcsolat két ember életében szolgálhat pusztán tanító jelleggel és nem az a célja, hogy örökké tartson, a végállomást jelentse. Életünkben vannak olyan személyek, akikkel pusztán megtanuljuk, hogy hogyan is működik egy kapcsolat, az ilyesfajta kapcsolatoknak elsősorban az a célja, hogy minél több információra tegyünk szert magunkról és a társas viselkedés szabályairól. Hozzá kell tenni, hogy az élet valamilyen okból (amit most nem kutatunk) olyan, hogy egy tipikus párkapcsolati leckét addig állít elénk, amíg meg nem oldjuk azt. Ilyen szempontból egy tipikus párkapcsolati hiba okán nem érdemes az adott személynek újra és újra megszakítania kapcsolatait a szebb jövő reményében, inkább szembe kell néznie a problémával és megpróbálni kiküszöbölni azt. Persze azért csodák nincsenek. Ez mindenkivel nem valósítható meg, egy tipikus párkapcsolati probléma kiküszöböléséhez kulcsfontosságú a másik személy, akivel ez megvalósítható. Van, hogy az ember sokáig nem talál ilyet.

Ennek az ellentéte az olyan kapcsolat, ahol már a korábban tanultak gyümölcseit „élvezzük”. Ez nem azt jelenti, hogy itt már nincs szükség tanulásra, hiszen a tanulás egy egész életen át tartó folyamat, inkább arról van szó, hogy egy olyan személlyel kerülünk össze, akivel előző tapasztalatainkra hagyatkozva már sikeresen tudunk együttműködni egy kapcsolatban. Ilyenkor a pár együttműködése már nem a kapcsolat fennmaradásáért való küzdelemről szól (mint az előző kapcsolatok esetében), hanem a kapcsolatból származó tápláló erőről, mely mindkét fél felemelkedését szolgálja. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsenek vitás helyzetek, inkább arról van szó, hogy a pár ezeket sikeresen rendezni tudja, sőt a tagok olyan biztonsági bázist képesek egymás számára biztosítani, mely fokozza személyes felvértezettségüket az élet kihívásaival szemben. Röviden mondva, nem egymás ellen dolgoznak, hanem egymásért és/vagy közös céljaik érdekében. Fontos szempont, hogy az ilyen kapcsolatban a szeretet és egymás elfogadása dominál, nem pedig a másiktól elvárt viselkedés nyomása. Egy érett kapcsolatban egyszerűen csak szeretünk.

A második ellentétpárról viszonylag egyszerűen szólhatunk; vagy azért keresünk kapcsolatokat, hogy hozzájáruljanak egyéni, személyes céljainkhoz vagy pedig azért, mert beleszeretünk valaki olyanba, akinek a boldoggá tétele válik életünk legfontosabb feladatává, személyes jelenléte pedig mindennapi életünk nélkülözhetetlen részévé lesz. A kettő közötti különbség nagyon egyszerűen lemérhető; akivel pusztán személyes érdekeltségekből tartunk fenn kapcsolatot, azzal egy idő után ez megszakad, akit valóban szeretünk, attól nem tudunk elválni. Az összeférhetőség szempontján kívül a szeretet a másik ismérv, mely egy kapcsolat jelentőségét szemlélteti. Ahol úgymond megszűnik a szeretet, ott nem is volt.

Mit is mondhatnánk a hiten vagy valóságon alapuló ellentétpárok alapján a kapcsolatokról? Mi is a hit egy kapcsolatban? Nem más, mint remény, valakibe vetett bizalom, ami általában csak rólunk szól. Egy hiten alapuló kapcsolatban hinni akarunk abban, hogy a másik személy biztosít valamit számunkra, amire nekünk szükségünk van. Amikor azt mondjuk, hogy szeretjük őt, valójában ezt mondjuk: „Szeretem azt a reményt, amit egy párkapcsolathoz fűződő céljaimmal kapcsolatban biztosítasz számomra.” A „szeretlek” szó tehát ebben a kontextusban az jelenti: „Jó esélyt látok arra, hogy beteljesítsd személyes elvárásaimat, mert hitet adsz a céljaimhoz”. Amikor ebben a helyzetben valaki azt mondja: „Mindent megteszek ezért a kapcsolatért”, az azt jelenti: „… mindent megteszek addig, amíg jó reményt látok arra, hogy megvalósítsd a céljaimat.”

Ez a fajta gondolkodás akkor bukik meg, amikor a másik személy elkezd önállóan cselekedni, és kilép abból a szerepből, amitől ő számunkra a párkapcsolattal kapcsolatos elvárásaink megtestesítője volt, és nem akar megfelelni nekünk többé, hanem azt mondja:„ Ha szeretsz, szeress engem, ne azt, aki lenni tudok érted!”

Ekkor derül ki, hogy mi a különbség a között, hogy valakihez pusztán hozzátársítunk egy hitet és a között, hogy valójában szeretünk valakit.

–––––