A szerelem szerepéről




● A szerelem szerepéről

A szerelem a sors eszköze arra, hogy bizonyos emberek egymás ható- és látókörébe kerüljenek. Amint ennek a céljának eleget tett, sok esetben „el is múlik”. A sors arra ösztökél minket, hogy észrevegyük, a minket körülvevő emberekkel dolgunk van. Mindenkivel másmilyen. Az olyan találkozások esetében, melyeknek célja egy párkapcsolat létrejötte, a sors beveti a szerelem eszközét, melynek lényege, hogy két ember közelebbi kapcsolatba kerüljön. Azonban a kapcsolatok létrejöttének lényege mindemellett a találkozás és nem pedig elsősorban a szerelem. Azért találkozunk egymással, hogy valamilyen szerepet betöltsünk egymás életében, adjunk a másiknak valami olyasmit, amit valamiért csak egy kizárólagos személy tud adni. Így az életünk során létrejövő találkozásainkat nem érdemes megbánnunk, mert számunkra mindegyiknek fontos szerepe van, ugyanakkor fel kell ismernünk a szerelem szerepét és a találkozások valódi létrejöttének okát, vagyis azt, hogy valójában mi dolgunk van egymással?

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József