A dolgok elfogadásáról




● A dolgok elfogadásáról

Amikor az ember annak ellenére, hogy úgy érzi, mindent megtett, elveszít mindent – vagy legalábbis egy olyan dolgot, ami számára a mindenséget jelentette – rájön, hogy nem bízhat hitrendszerének addigi koncepciójában. Például ha hisz Istenben, megvilágosodik előtte, hogy bármennyire is Istennek tetsző életet élt idáig, a tragédia annak ellenére is megtörtént vele. Ilyenkor előfordulhat, hogy a történteket Isten akaratának tudja be, így szép lassan kialakul benne a dolgok (mint Isten akarata) elfogadásának képessége. Másik lehetőség, ha ilyenkor például pontosan az Istenbe vagy más hitrendszerbe vetett bizalom dől meg, és ez váltja ki az elfogadás képességének kialakulását.
Ekkor az ember konstatálja, hogy akár hisz valamiben, akár nem, akár követ valamilyen rendszert, akár nem, bizonyos dolgok megtörténnek. Ebben az esetben a szabályok értelmetlenné válnak, az eszmék elvesztik tartalmukat, mert egy újfajta beállítódás veszi át helyüket, mégpedig az az idea, hogy az életesemények alakulását mindenképpen el kell fogadnunk, mert bármit is teszünk, egyes dolgok így is, úgy is megtörténnek.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József