Az érzelmek értelmezéséről




● Az érzelmek értelmezéséről

Érzelem és értelem, a két szó már alapjában véve is különbözik egymástól, más területeket jelöl. Érzelmeket nem lehet értelmezni, és gondolatokat sem lehet érezni. A gondolatok az érzelmek árnyalt képei. Amikor egy érzést, hangulatot gondolatilag definiálunk, sosem tudunk pontos meghatározást adni, hiszen a gondolat lényege a körülírás, nem pedig a változatlan formában történő megjelenítés. Amikor olvasunk például egy verset, rögtön megpróbáljuk „értelmezni”. Ám mit kezdünk azokkal a versekkel, amiket mondjuk, csak érezni lehet?
Egy versben csupán megpróbálunk árnyalt képet adni egy érzésről és hangulatról. Az így keletkezett vers egyes sorainak lehetséges, hogy gyakorlati értelemben semmi értelme nincsen. De hogy is értenénk meg egy érzelmeket árnyaló verset az értelem logikájával?
Az érzelmi töltetű jelenségek megértéséhez érzelmi logikára van szükségünk. A logikát valamiért kizárólag csak az értelemmel tudjuk párosítani, ám mégis van egy sokkal racionálisabb, egyszerűbb dimenziója is a logikának, az érzelmek logikája.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József