Arról, hogy meddig bíznak bennünk




● Arról, hogy meddig
bíznak bennünk

Mások bizalma igen könnyen megszerezhető, ám fennmaradása annál képlékenyebb dolog. Mint ahogy igaz az, hogy a bizalmat úgy szerezhetjük meg, ha azt mondjuk valakinek, amit hallani akar, igaz az is, hogy oly módon veszíthetjük el azt, ha egyszerűen mást mondunk. Egyszerű példa:
Amennyiben egy adott kérdést illetően osztjuk valakinek a véleményét, az bizalmat kelt, ha ellenállunk neki, más véleményen vagyunk, az már rögtön megütközést. Hogy miért? Amennyiben erre korszerű magyarázatot kívánunk adni, azt mondhatjuk, hogy a kor embere általában véve bizalmatlan és hajlamos a nézeteltérésre. A ma embere nem igazán ismeri az építő jellegű véleményütköztetés stratégiáit, sőt meg van róla győződve, hogy a sajátjával ellentétes vélemény csakis téves lehet. Ezért rögtön ellenállással fogadja a másik véleményét. Amikor pedig tartós ellenállásba ütközik, vagyis sehogy se bírja meggyőzni a másik felet a saját igazáról, tovább áll és más partnert keres, akivel ideológiai közösséget alkothat. Az ember klikkek létrehozására törekszik. Korunkban azonban ennek alapja nem az összetartás, hanem a különféle érdekcsoportok létrehozása, melynek építőköve a közös vélemény és érdek. A korábbi történelemi korokban a társadalmi csoportosulások azért jöttek létre, mert a csoportok összetartozását jelentették egy közösségi célra irányulóan, vagy azért mert a tagok egyszerűen élvezték egymás társaságát. Manapság a csoportok valójában az egyéni érdekek miatt alakulnak, mivel az egyénnek túlélése érdekében szüksége van az összefogásra…, a közösségi érdek elmarad e mögött.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József