A lelkiismeret-keltésről




● A lelkiismeret-keltésről

A lelkiismeret-keltés gyakran alkalmazott eszköz emberi kapcsolatainkban. Általában arra használjuk, hogy elérjünk általa valamit. Ez lehet egy hatalmi helyzet kivívása is, a másik feletti uralom megszerzése, ugyanakkor lehet valamilyen tanítási jellegű célzata, oly módon, hogy általa megpróbálunk valamit megértetni a másikkal.
A lelkiismeret -keltésnek van aktív és passzív formája. Az aktív formában az egyik fél nyíltan büntetni próbálja valamivel a másikat, annak érdekében, hogy az jobb belátásra térjen. A büntetés lehet verbális, fizikai, tárgyi, egyéb.
A passzív lelkiismeret-keltés esetében többnyire arról van szó, hogy valaki a szeretetmegvonás eszközéveln igyekszik befolyásolni a másik felet. Jobbik esetben nem erről van szó, és az illető viselkedése pusztán szeretetmegvonást sugall, ugyanakkor szándéka szerint ő egyszerűen csak passzív, időt hagyva a másik félnek, hogy belásson valamit.
Mindazonáltal a lelkiismeret-keltés nem mindig a legmegfelelőbb eszköz, és egyoldalúan alkalmazva, hosszútávon nem is kifizetődő, mert megfelelési kényszert vált ki, tartóssá fennállás esetén pedig a félelem kondicionálásához vezet. Ugyanis, amint az érintett fél folyamatosan azt érzi, hogy nem tud megfelelni valaminek, bármit is tesz, az egy idő után irracionális félelemérzetet kelt, végül pedig elhidegülést. Ennek következménye pedig az lesz, hogy az illető egy idő után már nem is akar megfelelni, és nem veszi fel a lelkiismeret-keltést.
Ezért törekedni kell, hogy a lelkiismeret-keltés egyensúlyban legyen az olyan helyzetekkel, amikor nyílt kommunikációban tisztázódnak kérdések. A nyitott és elfogadó légkör biztosítása megnyitja az embert gondolati és lelki értelemben is, ezzel szemben az elutasító vagy büntető jellegű magatartás, mely egyoldalúan nem enged nézőpontjából, egy idő után sokkal kevésbé vezet eredményre.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József