A léttünet computeréről

● A léttünet computeréről

A pszichológia, az emberi viselkedést biológiai alapokra építő magyarázata, viselkedésünket kifejezetten és kizárólagosan az agyi tevékenységre vezeti vissza. Kimondja, hogy az emberi viselkedés minden egyes eleme egy meghatározott agyi, idegrendszeri területhez köthető. Amint ez a terület sérül, az emberi viselkedés is megváltozik. Az agy tehát úgy működik, mint egy bonyolult és praktikus gépezet.

A kérdés viszont ezzel együtt is nyitott marad: ezt a gépet mi hívja életre?! Hiszen áram nélkül még a számítógép sem működtethető, mely gépezet rendkívüli módon hasonlít az emberi agyhoz. Lehetséges és szükségszerű, hogy az emberi agy tökéletes működése nélkül a viselkedés funkciózavart szenved, de pusztán az agyműködés megmamagyarázhatja-e az életet? Megszűnik-e minden finomfizikai szinten is az élet, ha az agyi tevékenység teljesen leáll?

Ha a válaszunk erre nem és az agy csak közvetító szerepet tölt be a durva és a finomfizikai sík között,  az agyi funkciók ez esetben csatornák, illetve tolmácsközpontok, melyek durva fizikaivá fordítják át a finomabb fizikait. Ezt a finomfiziai entitást nevezhetjük szelleminek is. Ebben a modellben a szellem úgy viselkedik, mint például a számítógép előtt ülő gépkezelő, aki a megfelelő gombokat leütve „szellemiségét”, a computer nyelvezetén keresztül megfoghatóvá manifesztálja. Ha a számítógép kezelője eltávozik a számítógéptől, vagy esetleg a számítógép véglegesen meghibásodik, megsemmisül, a gépkezelő mivolta továbbra sem változik, ő ugyanaz marad, nem szűnik meg.

A hasonlatot a vizsgált modellre alkalmazva, ebből akár arra is következtethetünk, hogy az agy és az ember minden fizikai megnyilvánulása csupán leképeződése a szellemnek. Természetesen durvább és egyszerűbb formában, mivel a szellem sokkal finomabb és megfoghatatlanabb önmagában, mint annak materiális leképeződése, az anyag. Viszont a megállapítás, hogy a szellem lehet az ember alapvető mozgató rugója, megváltoztatja az ezzel kapcsolatos kutatások irányát is. A tudomány agytevékenységgel kapcsolatos felfedezései alapján rendkívüli aprólékossággal kiismertük azt, hogy az agy és a viselkedés milyen összefüggésben van. Arról viszont nem sokat tudunk, hogy a szellem és a viselkedés, a szellemiség és az agy pontosan milyen kapcsolatban állnak egymással.

A megfogant magzat agyi struktúrája fokozatosan alakul ki. Fejlődése még a születése után is tovább folytatódik. Azonban míg agyi működése nem teszi lehetővé teljes önkifejezését, nem is tulajdonítunk neki teljes értékű „értelmet”. Ugyanakkor ő szellemében változatlan, csupán a gép, mely ezt közvetíteni hivatott, még nem készült teljesen el.

Ez a tény némi veszélyt rejt magában, ugyanis a gyermekek fejlesztése hagyományosan teljes egészében a fizikai megnyilvánulásokra épül. Érzelmi és értelmi érettségét biológia érettségéhez kapcsoljuk. Amikor az agya teljesen „kiépült” és a gyermek megélte és hatékonyan felhasználta azokat a hatásokat, melyek alapján agya kifejlődikl, személyiségét egészségesnek könyveljük el. Amint viselkedésében valami  gyanús elétérés mutatkozik, rögtön biológia, vagy netán pszichológiai, vagyis érzelmi és értelmi okokat keresünk, melyeket az egészséges fiziológiai működéshez kötünk. A gyermeket a szerint az elképzelés szerint neveljük,  hogy milyen lehetőségeket és korlátokat tulajdonítunk az agyműködésnek. A korlátok feltételezése  azoban nem enged túltekinteni az agyi tevékenység által magyarázható viselkedésen. A fejlődő gyermek a biológiai meghatározottságra alapozva sajátít el egy nyelvet, a nyelvvel pedig egyfajta világlátást. Ez determinálja későbbi gondolkodását is. Így míg gyermekként esetlegesen rendelkezik valamifajta szellemiséggel, amit akkor még nem tud kifejezni, felnőtté válása során erről már sejtelme sincs. Teljesen biológiai lény válik belőle. Ez pedig meghatározza az önmagához és a külvilághoz való viszonyát.

Amikor viszont önmagára és identitására vonatkozóan már olyan szintű kérdések merülnek fel, melyek meghaladják a biológiai magyarázatok határait, vagy tanácstalan marad, vagy elkezdi tanulmányozni, hogy mi van a fizikaiságon túl. Elkezdi kutatni a szellemet.

Mindinkább felfedezi azt, kifejezésmódja annál szellemibbé válik, és ezzel párhuzamosan el is távolodik a csupán fizikálistól. Azonban mennyivel könnyebb lenne számára, ha szellemisége irányító mivoltának szellemében nevelkedne, és először fizikai, majd szellemi minőségében „értelmivé” válva végül megismerné önmaga legmélyebb lényegét, a lelket.

–––––