A lélek valóságáról



● A lélek valóságáról

A valóság a lelkünkben működik, nem abban a világban, amibe próbálunk beilleszkedni. Az emberek azt nevezik életnek, amikor azonosítják magukat a tetteikkel, problémáikkal, neveikkel, birtoktárgyaikkal, lehetőségeikkel...
Önmagukat csupán fizikai testük realitásaival definiálják, mely azonban csak az eszköz, ami a lélek szándékainak végrehajtására szolgál. Amikor a tettek „megszűnnek”, csak a lélek nyugalma marad, mely nem enyészik el a test halálával sem. Aki feladja a személyiségét, azért, hogy csupán tanúja legyen élete eseményeinek, melyekben pusztán teste vesz részt, eldobja a lélek szabadságát! Ekkor a test mindössze börtön lesz.
Létezik egy olyan fajta szabadság, melyet a test és a szellem nem érinthet meg, mert az egyedül a léleké.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József