A lelkünkhöz való közelkerülésről




● A lelkünkhöz való
közelkerülésről

Alapvetően két lehetőség áll előttünk, illetve két lehetőséggel szoktunk élni. Van, aki csak krízishelyzetek által tud magához közelebb kerülni, mások tudatosan keresik az önmegvalósítás lehetőségeit. Mit jelent ez? Lelkünk mélyebb rétegeinek eléréséhez a köznapitól eltérő intenzitású ingerekre van szükségünk, mivel ezek nem olyan területek, melyeket általában, a mindennapok során használunk.
A léleknek szüksége van rá, hogy törődjenek vele, és hogy igényei ne csak lappanjanak, hanem felszínre is törhessenek. Ezt egy olyan érzékeny és ráhangolódott helyzetben tudjuk elérni, melyben tudatunk fogékonnyá válik a lélek rezdüléseire. Ez az odafigyelés tudatos gyakorlását igényli, az odafigyelést pedig elsősorban magunkon és magunkkal szemben kell gyakorolnunk. Sokan közülünk erre már nagy figyelmet fordítanak.
Mások azonban nem törődnek ilyesmivel. Nem hisznek Istenben, az önmegvalósításban, netán még a matérián túlmutató szellemben sem… Ők inkább a tudományokban, a materiális jelenségekben és saját döntéseikben, illetve cselekvéseikben, hisznek. Ez mindenkinek a maga dolga és döntése. Ámdebár nekik nincs eszközük arra, hogy lelküket és szellemüket összehangolják a fizikai, a testi síkkal.
Viszont az élet produkálta helyzetekben való pontos helyzetfelismeréshez és a megoldások megtalálásához szükség van mindháromra, a testre, a szellemre és a lélekre. Az ember valamiért fizikai, szellemi és lelki lénynek lett megalkotva.
Azokat az embereket, akik önszántukból nem törődnek a lelkükkel, az élet krízishelyzetek teremtése által kényszeríti arra, hogy kapcsolatot teremtsenek mivoltuk bensőbb alkotóival. Válsághelyzetekben az ember értékrendje átalakul, nézőpontjai változnak, olyan dolgokra figyel fel, amire tán korábban nem...
Van, aki így tanul van, aki úgy… A léleknek szüksége van a matéria figyelmére és fordítva, az élet pedig megtalálja azokat a helyzeteket, melyek hatására ez a kapcsolat létrejön. A lelkünkre való odafigyelés és az életünkben előforduló krízishelyzetek csökkenése egyenesen arányos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József