Arról, hogy mindig találunk valami jobbat




● Arról, hogy mindig
találunk valami jobbat

Az elménk a lehető legnagyobb élvhajhász. Mindig talál valami jobbat a külvilágban, ami inkább leköti, mint egy azt megelőző dolog, sőt nagyobb élvezetet nyújt számára. A férfiak mindig látnak egy szebb nőt, a vagyonosok maguk előtt látnak egy jobb üzleti befektetést, az igazságkeresők találnak egy szimpatikusabb ideológiát. Mindig van jobb. A külvilág egyik jellemző tulajdonsága ez.
A folyamat addig tart, míg a kifelé helyett, nem kezdünk el befelé keresni, vagyis nem önmagunkban keressük az állandóságot. Minden dolog változó marad, mindig találunk egy újabb „jobb” dolgot egészen addig, míg mi belülről nem teszünk valamit állandóvá. Egy jelenség a személyiségünktől függően átmeneti vagy tartós. Viszonyulásunkon múlik, hogy valójában mi milyennek is látjuk azt. Ha az igazságot keressük, a külvilágban mindig fogunk találni egy újabb, egy jobb ideológiát, ha azonban az igazságot önmagunkban leljük meg, már semmilyen új ideológiára nem lesz szükségünk.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József