ELŐSZÓ
A
bódhifa magyar kifejezéssel élve a megvilágosodás fája. Buddha időszámításunk
előtt kb. 500 évvel egy ilyen fa alatt érte el a megvilágosodást, ez volt az ő
személyes bódhifája.
Éveken át, kora reggeli utazásaim alkalmával nekem
is utamba akadt egy olyan fa, melynek árnyékában mindig elidőztem pár percet,
vagy olykor többet is. Ilyenkor valamiért mindig felismerések törtek rám.
Amikor a fára tekintettem vagy aláhúzódtam, ez a hatás még erősebb volt. Egy
idő után ez tudatos gyakorlattá is vált. E kötetben azokat a felismeréseket,
megállapításokat közlöm, melyeket ezekben a rövid intervallumokban éltem át. Ez
volt az én személyes „megvilágosodásom”, noha e kifejezést nem klasszikus
értelemben használom, mivel úgy gondolom, hogy csupán csak cseppekhez jutottam
hozzá az univerzumban fellelhető végtelen tudás tengeréből…
Személyes munkásságom mindig is a hiányokra
próbált és próbál fókuszálni. Következésképpen e kötetben is olyan kérdésekről
szólok, melyekről úgy érzem, hogy bármennyit is beszéltünk idáig, még mindig
maradtak hiányosságaink azok megértése terén. Ezért is adtam a kötetben
szereplő négy fejezetből kettőnek azt a címet, hogy „Gondolatok a nem
mindennapi elvont fogalmakról” és „Gondolatok a mindennapi elvont fogalmakról”.
Az „elvont” szó a fenti vonatkozásokban azt elöli, hogy tisztázatlan kérdéseket
érintek. Az említett fejezetcímekben a „nem mindennapi”, illetve a „mindennapi”
megjelölés csupán annyit szeretne kifejezni, hogy az egyes kérdések mennyire
jelennek meg hétköznapjainkban, avagy mennyire olyan fogalmak, amikre csak
időnként gondolunk.
A „Gondolatok a néhány- és a párkapcsolatokról”
című fejezet szükségszerűen kitér a párkapcsolati kérdésekre is, követve e
kötet vezérfonalát. A fejezet címének magyarázatát itt külön nem részletezem,
mert magában a fejezetben ezzel kapcsolatban nyilvánvaló utalás szerepel.
Előrebocsátom, hogy bár a kötet inkább
gyakorlatias vonatkozású, nem olyan célzattal született, hogy valamifajta
tankönyv vagy szakkönyv funkcióját töltse be.
