A kapcsolatokban való viselkedés viszonylagosságáról




A kapcsolatokban való
viselkedés viszonylagosságáról

Mint ahogy elmondhatjuk azt, hogy az egyes kapcsolatok vonatkozásában jellemző lehet ránk az, hogy minden párkapcsolatunkhoz egyformán viszonyulunk, ugyanígy elmondható az is, hogy minden kapcsolatunkban másként viselkedünk. Az egyes kapcsolatokban fellépő viselkedésünk különbségei között lehet irracionálisnak tűnően nagy a differencia. Tehát ami igaz lehet ránk az egyik kapcsolatunkban, meglehet, hogy egyáltalán nem igaz ránk egy másikban. Minden kapcsolat sajátos helyzeteket teremt és meglehet, hogy minden partnerünkhöz másként viszonyulunk. Így előfordulhat, hogy életünkben nincs két ugyanolyan helyzet és nincs két ugyanolyan viszonyulás. Vagyis nem igazán érdemes vagy lehetséges bármelyikünket is megítélni pusztán akár egyetlen kapcsolatot is kiragadva, mert az csak azt mutatja, hogy akkor és ott és azzal a személlyel hogyan viselkedtünk. Viselkedésünk egy más helyzetben lehet ettől gyökeresen eltérő is, ez legfőképpen attól függ, hogy partnerünk mit vált ki belőlünk. Nem létezik tehát egy általánosan felvázolható kép az ember különféle kapcsolataiban felmutatott viselkedésről. A kapcsolatokban való viselkedés viszonylagos.  

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József