A tökéletesség illúziójáról




● A tökéletesség illúziójáról

A tökéletesség illúziójára vágyva alakítjuk meg ezt a világot. Ez jelenik meg kapcsolatainkban is. Elfogadunk az életünkben a magunk szubjektív szemszögéből tökéletesnek és odaillőnek vélt dolgokat és személyeket, elvetünk másokat, de aztán mindig csalódnunk kell, mert illúzióból épült világunkban újra és újra rá kell jönniük, hogy nincsenek tökéletes dolgok és még a leginkább megválogatott, legszigorúbb szempontok szerint kiválasztott dolog sem olyan, mint amilyet elképzeltünk, és ezt nem tudjuk elfogadni.
Néhányan látják ezt, de még ők is úgy vélik, hogy a legjobban azt teszik, ha nem próbálnak senkit kirángatni ebből az illúzióból, inkább megpróbálnak megfelelni egy képnek, közben a maximumra törekedve addig, míg le nem hullik róluk tökéletlenségük fátyla, mint ahogy ezt mindenki más is teszi.
Ha lehullik az a bizonyos fátyol, új embereket és célokat kell találniuk, melyeknek megfelelhetnek. Talán mindenkinek megvan a maga képe, aminek meg akar felelni és megvan az a személy is számára, aki birtokolja ezt.
Mindegyikünknél van egy fotó valakiről, aki valójában nem ő, de aminek valójában meg akar felelni számunkra és mindegyikünkről van egy fotó valakinél, sőt talán magunkban is tartogatunk magunkról egyet, hogy saját illúzió világunkat fenntartsuk, ezáltal megóvva magunkat a valóságtól.
A dolgok valóságában olykor meglátjuk a fotót, amit lelkünk készít azokról a dolgokról, amiket még magunknak sem mondunk ki, amik arról szólnak, amilyenek valójában vagyunk, de ezt a fotót mindennap megpróbáljuk széttépni. Sokan úgy élünk, hogy gyerekkorunkban egészen másnak képzeltük a dolgokat. Míg gondolatainkat és érzéseinket nem befolyásolták ily mértékben, egy más világról álmodtunk.
Aztán az élet, a sors, vagy egyszerűen a világ belenevelt minket egy történelmi valóságba, melyben olyanok vagyunk, amilyenekké lennünk kellett és nem olyanok, amilyennek születtünk, ez a világ a tökéletesség illúziójára vágyik és egészen a kezdetektől integrációnkra törekszik.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József