A felejthetetlenről


● A felejthetetlenről

Az ember nem tökéletesnek lett alkotva, csupán tökéletesedésre és a tökéletesség elérésére. Az ember alkalmas a körülötte lévő világ megismerésére és arra, hogy bármit elérjen. Azonban erre való képessége nem törvényszerű és e mellett a tökéletlenség jegyeit is magán hordozza. Érzékelő képessége korlátozott és vannak olyan, személyisége sajátosságaiból fakadó nehézségei, melyektől szenved. Hajlamos a bűnre és a gyengeségre, valamint az építkezésre és a felemelkedésre egyaránt.
Személyiségének része lehet, hogy vannak bizonyos dolgok, melyeken nem tud felülemelkedni. Noha egy-egy krízishelyzet után újra és újra talpra áll, azonban ezek maradandó nyomot hagynak szellemében és lelkében. Nem képes tőlük szabadulni. Ezekkel kel, ezekkel fekszik, ezek kínozzák nap mint nap, váltakozó intenzitással, hol enyhébben, hol súlyosabban. Mindez fájdalmat okoz számára, melyet nem képes elhárítani, csakúgy, mint ahogy egy visszatérő migrénes rohamot sem, melyre csak tüneti kezelés van. Ezek végigkísérik életét, miközben ő abban reménykedik, hogy egyszer vége szakad az egésznek, vagy megérti miértjüket.
Azonban olykor választ talál, és magyarázatot kap ezekre, de ekkor nyugtáznia kell, a válasz nem enyhítette a fájdalmat, csupán megmagyarázta annak okát, mert bár az idő kérlelhetetlenül telik, de a lélek egyformán nyugtalan marad, mert visel olyan emléknyomokat, melyekkel kapcsolatosan leghelytállóbb következtésre akkor jut, mikor megállapítja, hogy nincs rájuk gyógyír.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József