Arról, hogy ami ellentmondásos, az nem feltétlenül téves

● Arról, hogy ami ellentmondásos,

az nem feltétlenül téves

Amikor az ember a valóságra vonatkozóan szeretne következtetéseket levonni, gyakran előfordul, hogy az őt ért hatások ellentétekbe keverednek. Vagyis, olyasfajta kijelentéseket hall valakitől, vagy olyan dolgokat tapasztal, melyek ellentmondanak egymásnak. Ez mégsem zárja ki igazságtartalmukat! Az ember logikusan és következetesen próbálja felépíteni a valóságról alkotott képét, ugyanakkor tudomásul kell vennie, hogy az igazság természete olyan, hogy az általa alkotott törvényszerűségek gyakran ellentmondanak egymásnak.

Sokmindenről például a körülmények döntik el, hogy hogyan is kell értelmeznünk azt. Íme egy bibliai példa erre:

Pál az Istenmegvalósítás legmagasabb fokának bemutatásakor, a különféle szempontok felsorolásánál, az egyik legfontosabbnak a cölibátust, az önmegtartóztatást nevezte meg, mint a szexualitásra vonatkozó legmeghatározóbb magatartási szabályt a lelki fejlődés szempontjából. Úgy tartotta, hogy az embernek figyelmét a világi és testi dolgokról a transzcendencia irányába kell fordítania és ehhez fontos eszköznek tartotta a cölibátus követését. Gyülekezetének azonban azt javasolta, hogy házasodjanak meg a gyülekezeten belül és éljenek házastársukkal nemi életet, de csak és kizárólag vele.

Hogy miért javasolta Pál gyülekezetének a nemi élet gyakorlását, ha a cölibátus betartását emelkedettebbnek tartotta? Mert figyelembe vette a körülményeket és tisztában volt gyülekezete tagjainak képességeivel. Tudta, hogy kevesen lennének képesek betartani a teljes cölibátust, ezért azt javasolta, hogy házasodjanak meg és a házasságon belüli nemi élet gyakorlásával próbáljanak érzékeik felett uralkodni.

Ezzel Pál nem azon állításának hitelességéből faragott le, hogy a cölibátus a legmegfelelőbb módszer, csupán a nemi élet szabályozását egy adott körülményre hangolta és figyelembe vette gyülekezete fejlettségét. Pál nem mondta, hogy végül nem kell mindenkinek eljutnia a cölibátus gyakorlásáig, csupán annyit mondott: „Így kezdjétek…”

A példa tehát azt próbálta szemléltetni, hogy egy állítás, mely egy dolog természetére vonatkozik, még ha ellentétes is egy másikkal, nem feltétlenül mond ellent az adott dolog természetének. Világunkban, ahol a kettőségek uralkodnak, úgy kell próbálnunk megérteni a valóságot, hogy felismerjük az ellentmondásmentes igazság természetét az ellentmondások hálójában, az ellentmondásokat mozaikdarabként és nem szűrőként használva. Ebből a szempontból szemlélve nincsenek is ellentétes dolgok.

–––––