A három legjellemzőbb tévedésünkről

A három legjellemzőbb 
tévedésünkről

Társas kapcsolataink felépítése és fenntartása során szinte mindig előfordul három jellemző hiba, melyek gátolják egy kapcsolat fejlődését. Ezek nevezetesen:
1. Úgy gondoljuk, hogy meg tudunk változtatni másokat, sőt meg kell változtatnunk másokat.
Sajnos ezt nem tudom megerősíteni. Senkit sem tudunk és nem is lehet megváltoztatni direkt módon. Amennyiben mások viselkedésében, hozzáállásában változást szeretnénk elérni, először is alakítsuk át saját viszonyulásunkat az illetőhöz, valamint vegyük tudomásul, hogy csak ő változhat, ha akar, mi csupán olyan hatásokat tudunk kialakítani, melyek hatására elgondolkozik azon, hogy talán változnia kéne.
2. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a másik „egyediségének”. Akármennyire is nagy hangsúlyt helyezünk az emberi egyediségre, a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak mindenkire egyaránt jellemző tulajdonságok és törvényszerűségek. Ez nem azonos és nem összetévesztendő az általánosítással.
3. Úgy látjuk, hogy minden kialakított helyzet, állapot örökké tart. A világnak ­– sarkítva a kérdést – csupán egyetlen jellemzője, folyamatosan jelenlévő sajátossága van, a változás. Minden a jelen pillanatból indul ki, de a jövő mindig több lehetséges kimenet eredménye. Egy adott eredmény elérése érdekében pedig mindig tenni kell.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József