Bevezetés
– A korszellemről
Attól függetlenül, hogy feltételezhetjük,
hogy léteznek univerzális, minden korra, helyre időre, stb vonatkozó
„igazságok”, ezek mellett ugyanakkor az adott kor szellemét se szabad semmilyen
esetben sem figyelmen kívül hagynunk. Minden kornak megvannak a maga
sajátosságai, mely jellemzők által bizonyos kérdéseket értelmezhetünk.
Amennyiben úgy próbálunk kérdésekre választ kapni, hogy figyelmen kívül hagyjuk
egy történelmi kor sajátosságait, lehetséges, hogy elmegyünk a lényeg mellett.
Én e kötet keretén belül úgy kísérlem meg az egyes témaköröket tárgyalni, hogy
az azokkal kapcsolatos megfigyeléseket mindenképpen az adott korra
vonatkoztatom, noha helyenként kísérletet teszek „időtlen” gondolatok
megfogalmazására is. Ez azt jelenti, hogy az itt leírtak nem szükségszerűen
működtek így az ezt megelőző történelmi korokban és nem törvényszerű, hogy így
fognak ezt követően. Inkább azt mondanám, hogy itt és most működnek így. A
dolog paradoxona viszont az, hogy az a bizonyos „itt és most” mondjuk 10 év
múlva is így fog hangzani e kötetben. Ebből kifolyólag azt mondanám, hogy
minden igyekezetem célt ér, amennyiben az olvasónak sikerül kiszűrnie a
leírtakból azt a változatlan tartalmat, ami 10 év elteltével is érvényes lesz
az „itt és most”-ban. A fentieket azért bocsátom előre, mert annak, aki a
leírtakat az örökérvényűnek vett igazságok szemszögéből szeretné vizsgálni,
szüksége lesz arra is, hogy korunkra vonatkoztatva szintén meg tudja közelíteni
azt, amivel e kötet oldalain találkozik.
Ami a legfontosabb: a kötetben nem törekedtem az igazság
megfejtésére vagy megkérdőjelezhetetlen dolgok közlésére, csupán
megfigyeléseimet osztottam meg. Viszont azt, hogy a megfigyeléseknek, illetve
inkább a figyelemnek milyen jelentősége van spirituális szempontból, szerintem
nem kell hosszasan magyaráznom… A tudatosság, a figyelem minden spirituális tanítás
gyakorlásának alapvető tartóoszlopa.
De lássuk milyen is az a kor, melybe ágyazva e
kötetet olvasni kell! Az 5000 évvel ezelőtt lejegyzett védikus irodalomba (India
szentírásai) tartozó művek némelyike igen pontos leírást ad jelenlegi
világunkról. Ilyen írás a Srímad Bhágavatam is, mely a következő előrejelzést
adja:
„Óh
király! Az idő roppant hatására napról napra hanyatlik majd a vallás, eltűnik
az igazmondás, a tisztaság, a megbocsátás, a kegy, csökken az élet hossza és a
testi erő, s rövidebb lesz az emlékezet. A Kali-yugában az ember tulajdonságait
és társadalmi helyzetét gazdagságának a mértékéből állapítják meg. A vallásos
elveket és az igazságot annak alapján fogják meghatározni, hogy ki milyen
hatalmat tud felmutatni. A házasságok a mulandó érzelmek alapján köttetnek
majd, s ahhoz, hogy valaki sikeres üzletember legyen, csalnia kell. Férj és
feleség csak addig maradnak együtt, ameddig a nemi vonzódás tart, a bráhmanákat
(szent életű értelmiségieket) pedig csupán arról lehet majd felismerni, hogy
szentelt zsinórt viselnek. Akinek nincs pénze, azzal sohasem bánnak
méltányosan, s mindenkit, aki ügyesen bánik a szavakkal, tudósnak tekintenek. A
szegénynek nem lesz semmi becsülete, ám a képmutatót, aki csak színjátékot
játszik, jámbornak fogják tekinteni. Házasságot önkényes megegyezés alapján
kötnek majd az emberek, s a puszta fürdést elegendő tisztálkodásnak s a test
megfelelő felékesítésének tekintik. Megfelelő zarándokútnak fogják tekinteni,
ha valaki elmegy egy messzi folyóhoz, s egy férfi akkor gondolja magát szépnek,
ha hosszú haja van. Az élet célja nem lesz más, mint hogy az ember megtölthesse
a bendőjét, s az arcátlanságot tekintik majd a végső igazságnak. Egy férfit már
akkor ügyes emberként tisztelnek, ha épp csak el tudja tartani a családját, s a
vallásosságot azon mérik le, ki milyen hírnévre tett szert az anyagi sikerei
miatt. Az uralkodók köntösébe bújt kegyetlen gazemberek olyan elnyomásban
tartják majd alattvalóikat, hogy azok elhagyják házastársukat és vagyonukat, s
a hegyekbe és az erdőkbe menekülnek.” (Srimad-Bhagavatam 12.2.1-12.2.8.).
Nagyjából talán elfogadhatjuk, hogy ilyen vagy
ehhez hasonló világban élünk. A kötet is egy ilyen világról, annak mindenapjairól
szól.
A védikus irodalom korunkat röviden a „viszályok
és nézeteltérések” korának nevezi. Jómagam is ebben élek és erről a korról
írok.
