● Az
általános igazágról
Hogy
mi az igazság? Egyáltalán megtapasztalhatjuk-e? –Általános, sokat vitatott kérdések.
Ha alaposabban szemügyre vesszük az ember mindennapi,
éber (béta) állapotban mutatott érzékelési szintjét, megfigyelhetünk valamifajta
csakis ilyenkor fellépő igazságérzetet (igazságérzékelést), vagyis azt a
standard emberi vonást, hogy az ember mindig
tudatában van az igazság egy nemének. Hogy miféle igazság ez? Univerzális,
Isteni? Hétköznapi és emberi? – Ennek megítélése attól függ, hogy ki miben
hisz. Mindez azonban az igazság természetén nem változtat, az minőségileg
minden esetben ugyanazt jelenti az egyén számára: egyfajta meggyőződést. Olyan lelki
kategória ez, melyről az ember érzi, érzékeli, hogy túlmutat rajta, s mely egyfajta
erkölcsi lelkiismeret jelleggel bír.
Vannak olyan kérdések az életben, melyekre az
ember korlátai és tudáskapacitása következtében nem képes egymaga válaszolni.
Mégis kísérletet tesz rá. Vagy racionalizál, vagyis saját meggyőződései alapján
egyszerűen kategóriákba sorolja az őt körülvevő jelenségeket, és mereven őrzi
megítélései határait. Más lehetőség, hogy vallási vagy spirituális berkekben
keres válaszokat. Bármerre is induljunk el, az igazságkeresés mindenképp felveti
a lehetőséget, hogy az igazság, vagy a pusztán emberi értelemben vett igazság, bár
nem az ember átlag gondolkodási képességének szférájában található, de nem is
egy olyan idealizált Isteni birodalomban keresendő, mely valahonnan a távolból,
elérhetetlen magaslatokból tekint le ránk, és ahová csak a kiválasztottak
hivatottak belépni. Az Igazság itt és
most van!
A minket körülvevő világban megfigyelhető egy
bizonyosfajta törvényszerűség nyilvánvaló jelenléte, amely alakít bennünket és
melyet mi is képesek vagyunk alakítani. Ám ennek alakítására nem a modern
civilizáció ideálképe által alkotott „univerzális emberi lény”, a felsőbbrendű
faj képes, hanem a spiritualitását kibontakoztató, transzcendens tudattal
rendelkező ember.
–––––
