Arról, hogy hogyan lett a szeretet üzleti jellegű




● Arról, hogy hogyan lett
a szeretet üzleti jellegű

Az úgynevezett emberi szeretet valójában egy kacifántos üzleti koncepció érzelmekbe bújtatott formája. Azonban a hasonlóság ellenére is kirajzolódik egy óriási különbség szeretet és üzlet között: a szereteten alapuló kapcsolatokban sosem tudhatjuk, mire számíthatunk, míg a pénz világában egyszerűen elvesszük, ami kell, ha ismerjük és birtokoljuk a megfelelő eszközöket. A pénzvilág racionális és kiszámítható, míg az emocionalitás viszonylagos, szubjektív és elszakad a realitásoktól, a mindennapi élettől. A szeretet irracionális cselekvésekre ösztönözhet. Aki nem képes szétválasztani az érzelmeket a mindennapi élettől, előbb-utóbb alulmarad. A szeretet félelmet, kétségbeesést és bizonytalanságot szülhet a kötődés és a ragaszkodás mind bonyolultabb elmélyülésének következtében.
A racionalitás ezzel szemben egy olyan koncepció, mely biztonságot ad. Nevezhetjük ezt egyfajta menekülőútnak is az érzelmek bizonytalansága elől. Ezért törekszik a modern kor embere a szeretet racionalizálására és kapcsolatai üzletiesítésére.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József