A szótlanság fegyveréről




● A szótlanság fegyveréről

A szótlan embereket sok helyen nem igazán kedvelik. Egyrészt, mert nem képeznek izgalmas táraságot, de főként azért, mert a szótlanság kiszámíthatatlanságot és „sumákságot” sugall.
Mindenki rendkívül ideges tud lenni, amikor nem tudja, mi jár a másik fejében. Amikor igazán fel akarunk dühíteni valakit, avagy hatással szeretnénk lenni rá, elég egyszerűen annyit tennünk, hogy szótlanok maradunk.
Ez esetben vagy ostobának néznek minket, más helyzetben megsajnálnak, de ami a legfontosabb, a szótlansággal passzivitást sugárzunk, megelőzve azt, hogy vitás helyzetekbe bonyolódjunk. Így a szótlanság egy működőképes és hatásos önvédelmi mechanizmus.
Amennyiben egy intenzív érzelmi telítettségű szituációban drasztikus hatást szeretnénk elérni, elegendő, ha egyszerűen szótlanok maradunk. Ezzel verbálisan nem sértünk meg senkit, ugyanakkor intenzívebb hatást vált ki, mintha megszólalnánk. Azzal nem érdemes foglalkoznunk, hogy közben ostobának néznek-e vagy sem. Sőt az ostobasággal még jól is járhatunk, mivel az ostoba emberekkel nem foglalkoznak, ellenben szánják őket, így kikerülhetünk a mindennapi támadások hálójából. Azzal, hogy ostobának néznek, nem veszítünk semmit, ellenben környezetünk annál inkább veszít, ha nem ismer meg bennünket.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József