A szeretet funkciójáról és tárgyáról

 
● A szeretet funkciójáról
és tárgyáról

 Azt is mondhatnánk, hogy voltaképpen a szeretet funkciója egylényegű, mivel minden szituációban ugyanaz a szerepe, tárgyát tekintve pedig változatos formákat ölt.
Ezt a következőképpen fordíthatjuk le: a témára vonatkozóan felmerül egy kérdés… Kit vagy mit szeretünk valójában? Ugyanis akár Isteni, akár párkapcsolati, akár szülői, akár baráti szeretetről beszélünk, megfigyelhető, hogy ezek a kapcsolatok inkább egyfajta funkcióval rendelkeznek életünkben és egyik sem maga az a jelenség, melyet szolgálni szeretnék e funkciókkal.
Az ember alapvetően mindig a szeretetet keresi. Ha például nincs jóban a szüleivel, keresi a barátoknál vagy  a szerelmesénél, ha ilyenek sincsenek neki – vagy bármilyen más megfontolás hatására – elkezdi keresni ideológiákban, netán az Isteni szeretet kutatásában.
Mindeközben azonban a hangsúly nem az embert körülvevő személyeken van, hanem az általuk betöltendő funkción, vagyis a szeretet eszközeként való megnyilvánulásukon. Az ember a különféle kapcsolatokban az egylényegű szeretet után kutat, tehát ilyen szempontból nem maguk a személyek a fontosak életében, hanem az a szeretetminőség, amit nyújtanak. Mindenki azokhoz húz, akiktől úgy véli, hogy több szeretetet kap. Amint ezt nem érzi elegendőnek, újabb társakat, eszméket keres, melyek ezt a hiányt pótolhatják. Így feltehető, hogy az emberi kapcsolatok létrejöttének és fennmaradásának egyik lényeges motivációs tényezője a társas szükséglet mellett a szeretetéhség, vagyis mindenki szeretné, ha szeretnék. Így azonban nem kerülhetjük meg a tényt, hogy a minket körülvevő személyeket, csupán egy bizonyos funkcióval rendelkező eszközként használjuk, és nem pedig szeretjük. 
 

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József