A megtorlás után megalázkodásról




● A megtorlás utáni
megalázkodásról

Mikor tanító jelleggel, nyomatékosan és direkt módon lépünk fel valakivel szemben, később nem szabad tettünkért megbánást tanúsítanunk, avagy az érintett fél megbocsátásáért megalázkodnunk. Az ilyen viselkedés hiteltelenséget szülhet a másik szemében. Amennyiben kitartunk meggondoltnak vélt, tanító jellegű, megkérdőjelezhetetlen igazságtartalmú viselkedésünk mellett, ez a másik ellenében hatást fog elérni. Ez azt jelenti, hogy viselkedésünk hatására vagy elgondolkodik és felfedezi fellépésünk igazságtartalmát, és jobb belátásra tér, félrerakja vagy elfeledi sértettségét. Más esetben azonban előfordulhat, hogy tartósan megsértődik és önmagába fordul. Ilyenkor vagy azt konstatálhatjuk, hogy reménytelen esettel van dolgunk, vagy azt, hogy több időre van szüksége a történtek feldolgozásához, harmadik esetben pedig előfordulhat, hogy vele szemben tett megállapításunk igazságtartalma mégsem volt olyan stabil. Ha erről van szó, felül kell bírálnunk a helyzetről alkotott képünket és meg kell próbálnunk kialakítani egy olyan beszélgetést, melyben mindkét fél nyitottá válik gondolkodásának közös erővel történő átformálására.

–––––

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
„Amikor ezt a kötetet olvastam, néha úgy éreztem magam, mintha egy folyó partján az én Bódhifám alatt ülnék. Mondhatni ez a könyv lett az én mobil-Bódhifám.
A szerző szavait olvasva az életről, szeretetről, szerelemről, elválásról, szinte önkéntelenül merültem el gondolataimban.
Teljes szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnek kicsit kilépni az őket körülvevő forgatagból és időt szentelni mindazoknak a mindennapi és nem mindennapi fogalmaknak, melyek körül- és átjárnak minket.”

Szentesi Dóra

„Konvencióktól eltérő megközelítési módja felébreszti az olvasót, valamint sajátos betekintést enged az élet fontosabb területeibe. Megérint, mert ábrázolásmódja informatív, de ugyanakkor megfogalmazása olvasmányos. E kötet ezek kombinációjával késztet a továbbolvasásra, valamint a szerző által leírt gondolatokkal való foglalkozásra.”


„Márai füveskönyvének szelleme és egy Nirvána határain lebegő buddhista bölcs szófoszlányainak lejegyzése ez a könyv. Egyik pillanatban a naiv evidencia, a közismert elméletek jól kitaposott ösvényein haladunk, másik pillanatban néhány mondat erejével letérít minket a megszokott ösvényről a Szerző. De nem hagy magunkra: ilyenkor mondja ki a legszebb tanításait. Tulajdonképpen csak úgy térhetünk le a járt útról, ha felvállaljuk, hogy (először) mások nyomaiba lépünk. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a magunk útját járjuk, s a mi bódhifánk alá értünk.”

Antal József